2009.08.28. 07:39
Az íj
Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy tipikus Ki-duk Kim film ez, a javából, ez persze nem mindenkinek használható információ.
Az alapszitu nem túl ütős, de nem is szokványos: egy 60 éves öreg tengerész egy 16 éves lánykával él a hajóján, a nyílt vizen horgonyozva. Az íjat persze ki ne hagyjam, szóval így hármasban éldegélnek, egészen addig, amíg.. na de kezdjük az elején:
Azt nem lehet tudni, hogy a Lány miként is került az Öreg szárnyai alá, de az biztos, hogy 7 éves kora óta nem hagyta el a hajót. Bár nem némák, de egyikük sem beszél, így mindezt csak a hajóra pecázni járó néptől tudjuk meg, ahogy azt is, hogy az Öreg bizony szerelmes a lányzóba, és amint hamarosan betölti a 17-et, feleségül fogja venni.
A hajóra járók közül nem mind érdeklődik hevesen a horgászat iránt, őket jobban érdekli a csendes 16 éves, ilyenkor a túlzottan érdeklődő, esetleg fogdosni hajlamos egyéneket szigorúan elhessegeti az Öreg, az íjával, sőt, az is kiderül, hogy a Lány is jó céllövő. Az íj azonban nem csak fegyver, hanem zeneszerszám is, furcsa, rekedt hangú hangszer mindkettőjük kezében. Másra is jó még, az odaérkezők időről-időre jóslást kérnek, ilyenkor a Lány felül víz fölé lógó hintájára, és ahogy suhan előre-hátra, szemrebbenés nélkül nézi az Öreget, ahogy az háromszor belelő a hajó oldalára festett képbe, anélkül, hogy őt eltalálná.
És mi történik, amikor kettesben maradnak? Esténként az Öreg fürdeti meg a dézsában ülő Lányt. Esténként az Öreg lenyúl az emeletes ágyról a Lány kezéért, hogy így aludjon el. Esténként az Öreg behúz még egy napot a naptárba.
Egy nap ebbe a furcsán idilli kapcsolatba betoppan a Fiú, megtetszik a Lánynak, aki csak mosolyog csendesen rá és az Öreg látja, hogy valami megváltozott. Már nem mosolyog rá fürdetés közben, már nem akarja fogni a kezét, már nem olyan passzív tagja ennek a plátói kapcsolatnak.
Hogy ezek után mi történik? Ha leírnám se jönne át az a hangulat, ahogy történnek a dolgok. Nem lehet leírni a fájdalmas, néma nézéseket, a sírásra görbülő dacos szájat, a tengerbe fúródó nyílvessző jelentését, ezt csak és kizárólag érezni lehet. Hiába írnám meg az elszaggatott naptárat, az első elcsattanó pofont, a majdnem-csókot, az utolsó, remegő kezű jóslást, a letépett nyakláncot, vagy a működésképtelen motorral meginduló hajót, mert nem tudom átadni a látvány által felkavarodó érzéseket.
Igen, ez a film nagyon csendes, nagyon lelkis, megtalálható a szeretet minden formája és 
véglete benne, szerintem tökéletesen és nem megszokott módon ábrázolva. A zenéje pedig igen egyedi, nem ehhez szoktunk, nem vonósnégyes húzza az események alá a ritmust, csak egy egyszerű hangszer adja a töltést rekedten a furcsa fordulatoknak, mert hogy több olyan alkalom is van, mikor csak elkerekedett szemekkel néztem, és nem értettem, hogy ezt így most hogy és miért? Abszolút kitalálhatatlan a vége.
Van még benne: szekrényfeltörés horoggal, baromfipofozás, nyílvessző a combban, hal a pólóban, színes szalagok, hajóról vízbe pisilés, halk kacarászás, kis hajó és nagy hajó, sok víz, kék kesztyű, takaró alatt kúszó kamasz, piros cipellő, teaszertartás, kés után nyúló kéz, süllyedő hajó, még egy kis víz, franciaágy, kötél a nyakon, átdöfött véres fehér ruha.
Aki látta Ki-duk Kim más műveit, mint pl. a Bin-jip - Lopakodó lelkek-et, vagy Az irgalmas lányt, és tetszett amit látott, annak látnia kell ezt a filmet, szinte kötelező jelleggel, és ha már itt tartunk, utóbbiban szintén főszereplő a Lányt alakító Yeo-reum Han. Annak is ajánlom, aki szereti a keletien furcsa filmeket, és akinek nincs szüksége fehér galambokra a végén, sem szájbamagyarázós lezárásra, vagy akinek a romantikus nem egyenlő a giccsel, a nyállal, és érti a csendes mosolyt.
Viszont semmiképpen nem ajánlom, ha az embernek nincs ideje megnézni, mert bizony ide le kell ülni, nem lehet közben vacsorát főzni, esetleg dolgozni, vagy tanulni, teljes embert igényel. Na és aki lusta gondolkodni és elgondolkodni, az véletlenül se nézze meg!
Nekem mindenesetre ott lesz a polcomon a közeljövőben :)
4 komment
Címkék: film japán dráma romantikus dél koreai kim ki duk az íj hwal the bow yeo reum han seong hwang jeon ki duk kim
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ziebi 2009.08.29. 07:31:48
//a közben vacsorát főzés nekem szólt? :D
Ypszi · http://ypszi.blogspot.com 2009.08.29. 07:55:30
Ööö.. hát izé.. akár.. :) de tényleg nem lehet közben mást csinálni.. és az sem megoldás, hogy leállítod-elindítod, mert egyben kell látni :)
manor 2009.09.04. 10:57:33
Nagyon durvák ezek a szinte néma filmek, teljesen le kell lassulni, hogy be tudd fogadni. A verbális ingerszegénységet ellensúlyozzák a képek. Mintha ammóniát szippantana az ember, beindul az agy.
Tényleg az utolsó bekezdésben az igazság, ez nagyon más világ, de én lassan már oda jutok, hogy elvesztegetett időnek érzem, ha olyan filmet nézek, amit csak nézni kell és akadálytalanul átfolyik az agyon. Persze nem mondom, hogy ebben nincs egy kis sznob beütés..:)
Ypszi · http://ypszi.blogspot.com 2009.09.04. 11:12:58
Én azért szeretem ezeket a filmeket, mert szeretem az olyan alkotást, amit figyelni kell.. és manapság ez nagyon kevés.. persze attól még, h kevés a beszéd, el lehet baxni rendesen, de hát KdK ért hozzájuk :)
Terefere