Befejeztem ezt a könyvet. Végre.

Nos, aki szereti a szövevényes sztorikat, annak nagyon való ez a könyv. Én elég nehezen bajlódtam vele, a sok olasz név miatt, nagyon kellett gondolkodnom, hogy most éppen kiről is van szó, de ennek ellenére időről időre elővettem a könyvet, és beleolvastam, mert nem bírtam kihagyni a történetet.

A 80-as évek elején a toszkán vidéket felforgató kettős sorozatgyilkosság kinyomozását követhetjük nyomon. Mind a képtelenebbnél képtelenebb ötletekkel előhuzakodó rendőrségi, mind a tényeken, bizonyítékokon és logikán alapuló újságírói nyomozást.
A szálak 1968-ig visszavezetnek, a rendőrség összeesküvés-elméleteket gyárt mindenféle sátánista rituálékról (melyekben fontos szerepet játszik egy mágikus ajtóütköző), hullacserélgetésekről, és ragaszkodnak az álláspontjukhoz még a 21. század elején is. Megdöbbentő, hogy milyen sületlenségeket vesznek készpénznek. De nem hiába, az ügyben érintettek közül sokan jutottak feljebb a szamárlétrán, itt bűnös(öke)t találni, pedofil gyülekezeteket kreálni és lefülelni presztizskérdés.
A nyomozó újságíróhoz később egy amerikai társa is csatlakozik, és mindent összegyüjtve könyvet írnak a firenzei rémről. A hatóság sem tétlenkedik, minden erejükkel meg akarják akadályozni, lesz balhé a sajtószabadság megsértéséből, és olyan is börtönbe kerül, akire nem gondolnánk.
A könyv egészen 2007 végéig követi az eseményeket.

Nem mondom, hogy nem letehetetlen. Az igazságérzet, és a kiváncsiság, hogy vajon a hatóság tudja-e még überelni a hülyeségét, na és persze, hogy mi lett a vége, az olvastatta magát. Szeretem az igaz történeteket, és annyira hihetetlen, hogy nem is olyan régen, Európában, tanult emberek miket nem képzelegtek összevissza, milyen hihetetlen teóriákhoz ragaszkodtak, és csűrték, és csavarták.

A sok olasz név, helyszín nekem zavaró volt, de szerencsére a könyv elején van egy időrendi szösszenet, amely összefoglalja, hogy mikor kivel mi történt, kit gyilkoltak meg, kit tartóztattak le, így ez sokat segített. (A fenti képen a borító belső oldalán lévő térkép van, a gyilkosságok helyszíneivel, időpontjaival, áldozataival.)
Ami még megfogott, hogy az olasz gondolkodásmódról, temperamentumról is szó esik, egy kicsit tájakról, kultúráról, történelemről, de nem eltúlzott mélységekben.

Nem mondom, hogy ajánlom mindenkinek, egy ekkora könyvet egy nap alatt befalnék, ezt legalább egy hónapja nyúzom, nagyon szövevényes, ami persze a hatóság iszonyatosan idegesítő hozzá nem értéséből fakad, de az újságíró nyomozása izgalmassá teszi, a sorozatgyilkosos témát én meg amúgy is kedvelem, így nem érzem kidobott pénznek.

Összességében pozitív élmény volt, de azok a fránya olasz nevek!
 

Az Alexandrán

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.