2009.06.10. 07:11
Hús
Nem lehet megmondani, mikor játszódik, és azt sem milyen országban. Abyrne városa egy külön világ a pusztaságban, éhező emberekkel, akiknek szinte csak a hús az egyetlen élelemforrásuk. Már aki megveheti. A feldolgozóüzemben dolgozik Richard Shanti. Richard Shanti önsanyargató futással vezekel bűneiért. Richard Shanti bűnös, mert el akarja tartani egyre inkább csak megszokott feleségét és imádott lányait. Richard Shanti nap mint nap gyilkol a húsüzemben. Richard Shanti látja utoljára a Kiválasztottak pillantását.
Fej. Szem.
"Isten mindenek felett, áldott legyen a hús."
Szisszenés, csattanás.
Shanti nem eszik húst és azt sem akarja, hogy a családja egyen. Abyrne-ben vallása van a húsnak és a húsfogyasztásnak. A lelkészeknek kötelességük napi háromszor enni a Kiválasztottakból, és tudják jól, hogy szakmájuk miatt biztos a korai elhalálozásuk. Simonson lelkész kutakodni kezd a férfi múltjában, mikor a gyerekek megbetegedése után látogatást tesz a családnál, hogy felügyelje a húsfogyasztást, és hogy soványok-e a lányok. Simonson furcsa dolgokat talál, ami végül próbára teszi hitét.
Shanti szereti a Kiválasztottakat. Szereti ezeket a néma, fog nélküli, szőrtelen bikákat és teheneket. Kezdi megérteni ujjatlan kopogásukból és hangszál nélküli sóhajtásukból álló kommunikációjukat. Egy éjjel csatlakozik Collins külvárosi, földalatti szervezetéhez, akik megtagadják ezt a vallást, a húsfogyasztást, áttérnek a felkelő nap fényéből és energiájából táplálkozó életre. Tiszta lesz a lelkük, mert nem terheli több bűn. A várost a vallási vezetők, és Magnus, a húsfeldolgozó feje uralják. Mindkettőnek célja a csoport üldözése. Fülükbe jut a Richard életében való kutakodás, úgy tűnik, több köze van az ellenálló csoporthoz, mint azt ő maga hinné. Amikor Magnus elraboltatja a családját, felgyorsulnak az események, és igazán nagy fordulatokat vesznek.
A műfaja horror, és biztosra veszem, hogy ha filmet csinálnának belőle, elég ijesztőre veszik majd a figurát. Stephen King sem véletlenül rajongója a szerzőnek :) Azért megjegyzem, hogy bár a leírások igazán szemléletesen mutatják be az előforduló durvaságokat és kegyetlenséget, mégsem annyira véres az a kép, hiszen körbeöleli egyfajta tisztelet, és szeretet, amit nem tudom, hogyan adhatnának át majd egy filmben.
A könyv egy nyomasztó világot mutat be, ahol furcsa rituálék között élik az életüket az éhes lakók, és bár tudják, tudniuk kell a hús eredetéről, elfogadják azt, mert még nem láttak Kiválasztottat.
Az első dolog, amivel találkozunk, a szívszorító felismerés, hogy bár a Kiválasztottakat állatoknak, marháknak, bikáknak és teheneknek hívják, az utódokat borjaknak, karámban élnek, amíg fel nem dolgozzák őket az emberi fogyasztásra, egyszer sem hangzik el a szarvasmarha kifejezés, nem véletlenül. Már az elején érezhető a leírásoknál, hogy valami nem stimmel a húsfeldolgozóval, és az egész várossal, a hús körül forgó furcsa vallással - és ez nagyon olvasatja magát! A feldolgozás folyamatát, a karámokat, a környezetet, mindent megismerünk, mert nem lehet túllapozni a leírásokon. Minél több apró, elejtett információt akarunk megtudni, hogy aztán egyre inkább elborzadjunk a felismert valóságon, aminek a képét először elhesegetjük szemünk elől, mert nem, ez nem lehet igaz!
És innentől már magával ragad ez a pokoli város, a maga sötét kultúrájával és szereplőivel, mert tudni akarjuk, hogy mi lesz ebből, mivel találkozunk még, mi lesz a lányokkal és mi lesz a Kiválasztottakkal. Tudni akarjuk, mi ez a különleges, szinte spirituális kapcsolat Shanti és a Kiválasztottak között. Amikor azt hinnénk a végefelé, hogy már mindenre rájöttünk, még lesz benne csavar, és ez igazán tetszik.
A történet nyomasztó, de mégsem letargikus, vagy depressziós, sőt, inkább erőt áraszt Shanti és Collins figurája, az elfogadott kegyetlenség viszont végig görcsöt keleszt az ember gyomrába. A könyv több szempontból is felfalatja magát, egyrészt maga a történet, másrészt a nem hangyafasznyi betűméret is segít ebben, valamint nagyon könnyen emészthető a nyelvezete, de ez nem azt jelenti, hogy csak tőmondatokból áll. Nincsenek visszalapozások, mert nem volt világos valami. Engem egyetlen dolog zavart: az elején volt egy számomra logikátlan mozzanat, mert tuti nem fő meg az a bab, mire hazaér a családfő, ha akkor tesszük fel főzni, mikor meglátjuk apjukot az ablakból :)
Annak ajánlom, aki:
- szereti a képzelt világokat és ezzel együtt a fantáziát, mégha oly kevés is benne a boldog méhecske, vagy a színes teadélután
- nem utasítja el a spirituális összetartozást
- befogadó egy misztikus csoportra, akik fénnyel táplálkoznak, és árnyékszellemekként harcolnak elméjük erejével
- bírja a hatalommal való önfeláldozó szembeszállást, és a hozzá tartozó föld alatti mozgalmakat
- szereti annyira az élőlényeket, hogy dühösen drukkoljon a főhősnek, de azért bírja a gyomra a szörnyűségeket is
- aki képes és/vagy szeret a dolgok mögé látni, mert itt akár azt is lehet..
Annak nem ajánlom, aki:
- száz körömmel ragaszkodik a valósághoz, vagyis nem képes felfogni a fantáziát és elképzelhetetlennek tart mindent, ami vele még nem történt meg
- kategorikusan kijelenti, hogy baromság minden, ami az elme erejéhez kapcsolódhat
- egy kicsit sem tud elrugaszkodni a földtől, sem érzelmileg, sem szellemileg
Én egy nap alatt kiolvastam a közel 430 oldalt, nem bírtam letenni. Vittem magammal a wc-re, az ágyba, a film elé (amire nem bírtam koncentrálni), nem is ettem, csak a könyvvel a kezemben változtattam a helyzetemet. Nekem a letehetetlen kategóriába tartozott, mert bár bőven volt benne leírás, de annyira érzékletes volt minden, mint a Gyűrűk urában (ott csak az entektől kaptam agyhúgykövet), láttam magam előtt az egész üzemet, a várost, a történet összes helyszínét, színesen, részletesen, sőt részletesebben, mint ahogy az le volt írva. Olyan érzésem volt, mintha a sorok közé sokkal több információt gyömöszöltek volna be, mint magukba a szavakba.
Nem csodálkoztam a történeten, mert egyrészt imádok mindent, ami nem megszokott, másrészt meg nincs túl jó véleményem az emberekről, és a megalkuvásaikról. Viszont a könyv nem mélyítette el bennem ezt a meglátást. Nem igazán lehet leírni, csak a tartalmat, de az olvasás közbeni érzéseket nem tudom átadni. Ez nekem a bazmeeg kategória, amit ritkán lehet kiváltani belőlem, eddig két könyvvel voltam így.
El fogom még olvasni, a szavak miatt érdemes, hiába ismerem már a sztorit, és tudom a végét.
A könyvet maga a fordító ajánlotta, és nem tudom elégszer megköszönni, hogy megismertetett vele, hiszen a hozzá tartozó hivatalos ajánló szerintem kicsit félrevezető, és nem keltette volna fel az érdeklődésemet.
A sztorit fel lehet fogni egy fantáziavilágnak egy számunkra idegen társadalomról, de akár mögöttes tartalmakat is kereshetünk. Van egy olyan érzésem, hogy a könyvet vagy nagyon szeretni fogják, vagy azok, akik nem bírják megérteni, és felfogni, azok utálni. Nekem volt egy kis 1984-, vagy épp Equilibrium-feelingem, olyan tekintetben, hogy hé, ez a világ, ez van, fogadd el, hidd el, így jó neked, ne kérdezz, dugd a fejed a homokba, állj a sorba, és ha kilógsz, akkor bedarál a gépezet (szó szerint). Aki ezeket a műveket nem értette, az szerintem a könyvet sem fogja.
12 komment
Címkék: könyv horror regény ulpius ház hús meat kiválasztott richard shanti john collins kék 792 joseph d lacey
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
fruschka · http://kaleid.blog.hu/ 2009.06.14. 00:56:46
mooncat · http://rajzoltam.blog.hu 2009.08.07. 10:55:38
köszi a tippet, nagyon felkeltette az érdeklődésemet. mi a szarok lehetnek azok a fogatlan, szőrtelen marhák..?
na, irány a bookline.
mooncat · http://rajzoltam.blog.hu 2009.08.07. 10:57:41
Ypszi · http://ypszi.blogspot.com 2009.08.21. 03:23:25
mooncat · http://rajzoltam.blog.hu 2009.08.31. 20:20:54
10-ből 6.5 pont.
az alapötlet érdekes, egyedi, jó az atmoszférája a városnak. viszont nekem horrornak nem elég durva, bár itt biztos bennem van a hiba (nem sokkal azután, hogy elkezdtem olvasni a könyvet, pont láttam egy képsorozatot egy halott "feldolgozásáról", de később kiderült, nem ették meg, az sem igazán hatott meg). a gyári folyamat leírásakor, amikor igazi marhákat képzeltem oda (mintha allegória lenne),
azért meghatódtam. :) a történet eléggé előre kitalálható, túl könnyen megoldódnak a dolgok benne (itt a harry potter utolsó része jut eszembe, ahol sokszor éreztem azt, hogy húbazmed, ebből hogy másznak ki:)). a nyelvezete sokszor (finoman szólva) nagyon amatőr, bár ez vszínű a fordítás "érdeme" inkább.
a revelációk nem elég erőteljesek, elsikkadnak a cselekményben. és ha már így kiderült minden, jó lett volna megtudni, mi volt az a kataklizma, amiből kialakult a város, kikből lettek a választottak... nem vett volna el a könyv értékéből ennek a balladai homálynak a hiánya. :)
amúgy olvasmánynak nem volt rossz, még ebben a fényevésben is képes lennék hinni. :)
Ypszi · http://ypszi.blogspot.com 2009.08.31. 20:33:05
A fordító majd megmondja, hogy az eredeti szöveg mennyire volt egyszerű :) de nekem pont azért is jött be, mert könnyű volt olvasni, nem kellett gondolkodni, hogy most ezzel mit akart, szerintem gördülékeny volt, és mégsem túl egyszerű (mert az feltűnt volna azért :)
nagyjából kiderül, hogy hogyan alakult a város ki, és a többi.. részletesebben meg.. nem igazán emléxem túl sok olyan könyvre, vagy filmre, ami megmagyarázta volna az elejét, hogy pontosan hogyan mi történt.. (filmben inkább)
Hát, van aki hisz a fényevésben, itthon is volt ilyen, bele is halt a felesége, meg a gyereke :/ Bár amúgy itt inkább átvitt értelem kell talán venni, én legalábbis úgy vettem..
Sajnálom, hogy nem neked nem lett kedvenc, én nagyon komálom. De majd ha végre több leírás lesz itt, akkor rájöttök kb, h milyen az én izlésem:)
mooncat · http://rajzoltam.blog.hu 2009.08.31. 21:22:40
ezek viszont nagyon jók:
- Egerek és emberek
- Gilbert Grape
- A legyek ura
- Chihiro szellemországban
a fényevést én sem szó szerint értettem, hanem ahogy a könyvben van: "isten evésnek". persze ez az isten kérdés is elég sokrétű. ha olyan buddhista-szerűről van szó, aminek minden élőlény egyfajta emanációja, az még akár hihető is lehetne. de ezekhez a dolgokhoz én kevés vagyok. :)
az "isten tudja" hogy van ez! (ez is egy nagyon jó könyv by joseph heller)
nemtudomka_kisasszony 2009.09.08. 09:40:07
Ypszi · http://ypszi.blogspot.com 2009.09.08. 11:19:23
Egy másik könyvében én is belekötöttem pl hogy fura a dátumozás, és kiderült, hogy a szerkesztő/lektor/nemtomki, aki beleszólhat, szóval ő javította át :/
Amiket felsoroltál, azok nekem csak film formátumban vannak meg. Itt kiabálnak, hogy "nézzél meg megint!"
@nemtudomka_kisasszony: nem igazán spoilereztünk, de majd a végén feltétlen írd meg, hogy neked hogy tetszett :)
mooncat · http://rajzoltam.blog.hu 2009.09.12. 10:17:48
Terefere